Csukott szemhéján sugárzott át a melengető nap fénye. Magában csodálkozott is, hogy mi történt a bombával, és hová lettek édesanyjáék..... Aztán kezdett lüktetni az orra; a szemét még nem bírta felnyitni, és valahogyan nem is akarta. Arra gondolt, talán elaludt a napon, és alaposan lepirult az orra, bár a fájdalom mélyebben gyökerezett annál, de szerette volna hinni, nem akart arra gondolni, hogy repesz érte, és a családja meghalt.. Még nem készült fel erre, akarta még az álmot, hogy béke van, boldogok, és együtt vannak. Hogy nincsen egyéb gondja mint az, hogy éppen melyik vadvirágot tépje le s adja húga kezébe, aki mindig virágokat gyűjt valamelyik alkotásához. De aztán összeszedve bátorságát, megpróbálta felnyitni szemét, bár a vakító fény miatt nehezen ment, az ő szeme az alvilág sötétjéhez volt már szokva. Ahonnan ő jött, ott ritkán sütött a nap, legtöbbször szürke köd vonta be a várost, vagy felhők takarták az eget, a sok környezetszennyezés megtette a hatását, az ember szépen elkezdte elpusztítani a Földet. De végülis, nem is tudta volna megmondani, vajon percek, vagy órák teltek-e el.. Résnyire nyitotta egyik szemét, mert fájdalmat okozott a fehérség, ami körülvette; nem értette, mi történt, fokozatosan nyitotta ki mindkét szemét, és rá kellett ébrednie, hogy egy igencsak futurisztikus kórteremben fekszik, ahol minden fehér, és éles neonok fénye lövell rá a napsugarak helyett. Lassan kémlelt körbe, nem volt rajta kívül senki a helyiségben. Nem is volt ideje tovább gondolkodni, mert egy lány lépett be, talpig hófehérben. Fényes, fekete haját szoros kontyban viselte, arcán mosoly játszott.
- Hát fölébredt - szólt Anicéthez.
- I-igen..... De hol is vagyok, és mi történt..?
- Olyan sérülés érte, hogy be kellett avatkoznunk, hogy ne veszítsen sok vért, elvesztette az eszméletét, ezért nem emlékszik.
- De a... seregben vagyok..?
- Természetesen! A gyengélkedőn. Sajnos, a sors ezt hozta önnek, hogy egyből itt kezdje, de nem olyan súlyos a sérülés, hogy sok idejét el kelljen itt veszítenie.
- Mégis, mennyit?
- Azt hiszem 1-2 óra ébredése után.
Anicét meg volt döbbenve. Ő napokra, hetekre számított. És, hogy az őszintét vallja, valahogyan nem bánta volna, itt olyan megnyugtató volt lenni.
- A hadseregnek igen modern gyógyító eszközei vannak. Ahonnan ön érkezett, sajnos évszázaddal is visszamaradottabb lehet a világ..
- Dehát valami koncentrációs táborra hajazó barakkban voltunk, vagy az emlékezetemmel is probléma van? - még mindig nem igazán tért magához.
- Semmi gond nincs önnel. Az afféle gyűjtő, hogy csúnya szót használjak, onnan kerülnek a kiskatonák be a kiképzőbe, amely már minden modern technikával felszerelt. Aztán ott képességek szerint osztályozzák önöket. Ezért is igen fontos a gyors felépülés, hogy időben ott lehessen ezen az osztályozáson. De erről részletesebben majd a hadnagy fogja tájékoztatni magukat, a mi feladatunk a gyógyítás.
Az ágy mellé lépett, és halk csipogás jelezte, hogy kezelőfelület található az oldalán, ennek gombjait nyomkodta. Anicét fölé hamarosan egy bura tornyosult, megy "kinőtt" az ágy oldalaiból, s rendkívül érdekes érzése támadt. Mintha légüres térben lett volna, de igen kellemes érzés volt, hirtelen nem fájt semmije, és mindenre képesnek érezte magát. A szörnyű éhínségből került sci-fibe, hiszen éppen egy gyógyító berendezés belsejében helyezkedett el, hogy egy jó óra múlva már ép orral hagyhassa el ezt az ágyat. Mikor a bura visszahúzódott fölüle, a lány ismét mellette állt:
- Azt hiszem, most már alkalmas lesz a sorozás többi részére is, aztán vigyázzon az egészségére! - mosolygott kedvesen.
- Köszönöm.
A lány egy öltözőhöz kísérte.
- Szíveskedjen a kórházi ruhát lecserélni!
Anicét még csak most nézett végig magán alaposabban: egy fehér overallt viselt, a fogason pedig egy szürkéskék overall lógott. Így ezeket kicserélve lépett ki az öltözőből.
A lány kedvesen egy lifthez vezette:
- Ahol az ajtó kinyílik, ott várni fogják, és hamarosan meg fog kezdődni a kiválasztás, hogy ön milyen típusú kiképzést fog kapni. Sok szerencsét!
- Köszönöm! - mire kimondta a szót, a lift ajtaja már bezárult előtte, s röpítette az ismeretlen felé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése