A Tizennyolc

18.

De nem is sok ideje volt ezen gondolkodni. Pár perc után, míg éppen azon gondolkozott, hogy mit is csináljon, hiszen a bent lévő fiatalok rá sem néztek, senki sem törődött vele, szikár férfi lépett elé.
- Szóval maga az!
- Acél Anicét, szolgálatára - nem is tudta, mit kell ilyenkor mondania, hát ezt mondta.
- Helyes, fiam. Hamarosan kiderül, ki szolgálatára lesz. Mint azt már közölte önnel Hordás őrnagy, hamarosan kiválasztás lesz, hogy ki megyik rajba kerüljön, és milyen kiképzésben részesüljön. Ettől függ majd az, milyen szerepet tölthet be az illető a háborúban. Itt, ahol most vagyunk, kapnak egy alap kiképzést, és az után történik majd meg az osztályozás. Én Répássy szakaszvezető vagyok - közben Anicétet a helyiség hátuljába vezette, ahol fémszerkezetű emeletes ágyak helyezkedtek el.
- Egyenlőre önök itt kapnak szállást. Ez a bizonyos alapkiképzés három napot fog igénybe venni, és a valódi kiképzésük majd a kiválogatás után fogja kezdetét venni. Nem mindenki számára lesz kellemes, elhiheti, így használja ki ezt a három napot, szívjon magába minél több tudományt és információt, melyeket a jövőben hasznosít. Ne feledje, nem nyaralni jöttek ide, hanem háborúba készülnek!
- Igenis, szakaszvezető úr!
- Hamarosan kezdetét veszi a kiképzés, foglaljon magának ágyat, pihenjen addig, ismerkedjen a társaival. Nemsokára újra látjuk egymást - ezzel ott is hagyta.
A fiú nézelődött, mivel még mindig nem törődött vele senki. Nézte az ágyakat, vajon melyiket foglalhatja el magának, melyik üres.. Aztán a sarokban talált egyet, melyről úgy érezte jó lesz, így le is heveredett rá megfogadva Répássy tanácsát, hogy használja ki az alkalmat a pihenésre, hiszen ki tudja, mennyi lehetősége lesz még erre..
A fölötte lévő ágy alját tanulmányozta. Persze nem túl sokat látott a fölötte lévő acélból, szegecsekből, hiszen gondolatai akarva-akaratlan elkalandoztak. Nadine kedves arca lebegett előtte, ahogyan utoljára látta. Vajon mi lehet a kislánnyal, hogyan viseli ezt a szörnyű veszteséget.. Bízott benne, hogy Tamás rokonai jók lesznek hozzá, és valóban gondját viselik. Lehunyta szemét, és édesanyja arcát látta maga előtt, kedves tekintetét, mellyel szeretettel nézi őt. Sajnos, ebbe a szemekbe ő már nem nézhet bele többé. Tudta azt, hogy anyja azt szerette volna, ha örökké kishúga mellett marad, hogy oltalmazza őt. És nem sikerült neki, félig akaratán kívül, hiszen nem tudhatta, mi történik. Ahhoz ő még fiatal volt, hogy felmérje, mennyire beteg volt az édesanyja, és amiatt ne jelentkezzék erre a szolgálatra, hogy mellette maradjon, fel sem fogta ő, mi van körülötte. Hiába volt kemény, keserves a világ és az életük, ő mégis olyan naiv maradt e téren.
- Hejj, száll a kakukk MÁS fészkére?! - a kiáltás mélyről riasztotta vissza a kemény valóságba, és a rúgás is kemény volt, amit oldalába kapott, hogy megremegett az ágy.
- Tessék? - nézett a föléje magasodó szőke fiú hideg, kék szemeibe.
- Hozzád beszélek, lúzer! Ha nem vetted volna észre, ez az én ágyam, úgyhogy gyorsan kotródj innen a fenébe, míg szét nem rugdalom a fejed!
- Állítsd már le magad! - Anicét még így is próbált nem ellenséges lenni, miközben feltápászkodott. - Nem tudtam, hogy ez a te helyed, nem volt ráírva a neved, és nem látszott használtnak az ágy.
- Mostmár lehet tetves lett tőled, seggfejkém! - rikkantotta a fiú.
- Vagy én lettem ettől az ágytól az, mert mintha viszketne a fejem!
A szőke fiú ökle bizony az ő arca helyett az ágy tartóoszlopát érte, mivel Anicét ügyesen elhajolt az ütés elől. Fémes kondulás harsant, amire Répássy is előkerült.
- Acél, önt nem botrányhősnek képzeltem! Mi történik itt? - nézett Anicétre szúrós szemmel.
- Ez a fiú nekem támadt, mert ráfeküdtem az ágyára, tévedésből, azt hittem gazdátlan a fekhely.
- Igaz ez, Rácz?
A szőke fiú lesütötte szemét, nem mert visszaszólni, csak sajgó öklét tapogatta.
- Jó lesz, ha meghúzzák magukat! Acél, ön pedig keressen másik helyet! Azt hiszem, ez jó lesz önnek! - a Rácz fölötti ágyra mutatott.
- Az Szilágyié.. - szólalt meg az egyik fiú hátulról, mivel közben köréjük gyűltek páran.
- Majd keres mást. Ezzel a téma lezárva - mondta Répássy, és otthagyta őket.
- Amint lehet holttá varázsollak! - nézett Anicétre Rácz, majd otthagyta.
- Vigyázz Csongorral - hallott maga mögül egy ismerősnek tűnő hangot.